Az érzelmek, amelyek akadályozzák a kereskedőt a pénzkeresésben

Bevezetés A legtöbb befektető és kereskedő számára két fő érzelem jelenik meg a kereskedés során:

• a tőke elvesztésétől való félelem,

• és az elszalasztott nyereség miatti aggodalom.
  

Éppen ezek az érzelmek vezetnek gyakran a számlák kiürüléséhez, valamint rossz, veszteséges döntések meghozatalához.

A piac ciklikusan mozog – és ezzel együtt a résztvevők érzelmei is, hiszen az árfolyamok a tömeg aktuális hangulatának tükörképei.

Sokféle érzelem létezik, de most a legfontosabbakról beszélünk: félelem, kapzsiság, csalódottság és remény. Félelem

A félelem az egyik leggyakrabban emlegetett érzelem a piacon, és általában korábbi negatív tapasztalatok eredménye.

A veszteségek és a rossz tradek mély nyomot hagynak bennünk – az agyunk pedig mindent megtesz, hogy elkerülje a korábbi stresszes élmények megismétlődését.

Ezért történik meg az, hogy amikor egy egyértelmű belépési jelzés jelenik meg, mégis képtelenek vagyunk megnyitni a pozíciót – mert a tudatalattink visszatart minket, az emlékeinkre támaszkodva.

Kapzsiság

A kapzsiság olyan érzelem, amely a piac virágzó időszakaiban – és vele együtt a növekvő számlaegyenleg láttán – jelenik meg.

Ilyenkor úgy érezzük, hogy bárcsak nagyobb összeggel szálltunk volna be egy-egy pozícióba. Folyamatosan többet akarunk keresni, és legszívesebben mindenbe beszállnánk, ami csak emelkedik – miközben teljesen megfeledkezünk a kockázatkezelésről.

Az emberek mindent és azonnal akarnak, ezért túlzott kockázatot vállalnak, és ésszerűtlenül növelik a pozícióik méretét.

Fontos emlékezni: nem lehet minden pénzt megkeresni. Minden nap, minden órában és minden percben bárkinek lehetősége van "megnyerni a lottót", vagy időben beszállni egy ismeretlen coinba, ami akár percek alatt sokszorosára nőhet.

De mégsem kesergünk minden egyes lottószelvény miatt, amit nem vettünk meg... Csalódottság

A csalódottság az az érzés, amikor úgy tűnik, hogy minden elveszett. A piac értelmetlenné vált, és úgy érezzük, soha többé nem fog emelkedni.

Ez teljesen természetes érzelem a piac mélypontján – így szokott ez lenni, és ez is része a ciklusnak. A piac gyakran addig fárasztja a kereskedőt, míg az hibákat kezd el elkövetni: túlzott kockázatot vállal, kihagy jó beszállókat, vagy teljesen eltér a saját stratégiájától.

Egy ilyen negatív tapasztalat után az ember elveszíti az érdeklődését a piac iránt – már nincs benne sem félelem, sem kapzsiság, csak csalódottság és teljes közöny a kereskedéssel és a befektetéssel szemben.

Így „rázzák ki” a nagy játékosok azokat, akik nem elég kitartóak.

Nézd csak meg, milyen drasztikusan visszaesik az aktivitás a kereskedési csatornákban, amikor a piac a mélyponton van és az okos pénz épp csendben elkezdi a felhalmozást... Remény

Azt mondják, a remény hal meg utoljára – de a kereskedésben én pont ezt ölném meg legelőször.

Amikor egy kereskedő már nem a tervét követi, hanem valami csodában kezd reménykedni, akkor a veszteség szinte elkerülhetetlen.

A remény nem stratégia – és a piacon nincs helye annak, hogy "hátha megfordul".

Amikor a kereskedő háttérbe szorítja a saját stratégiáját, a hideg fejjel végzett elemzést és számítást – és ehelyett a remény kerül előtérbe, amelyet valamilyen hír, vagy ismerős véleménye táplált –, az máris a veszteségek felé vezető út.

A hamis remény az egyik legveszélyesebb érzelmi kísérő a kereskedésben.

Összegzés

Az érzelmek a kereskedő legnagyobb ellenségei, és gyakran éppen ezek állnak a veszteségek hátterében. De ezekkel lehet – és kell is – küzdeni.

Meg kell tanulni uralni a negatív érzéseket, tudatosan felismerni őket, és megérteni, miért érzem ezt épp most a piaccal kapcsolatban.

Ha ezt őszintén végiggondolod, és őszintén beszélsz magaddal ezekről az érzésekről, akkor a jövőben felismered őket éles helyzetben is – és képes leszel elnyomni, mielőtt hibához vezetnének.